investlife.hu » Szolgáltatásaink » Tőkebevonás » Kiszállna? Hiszen még be se szállt!

Írta: Toby Mansel-Pleydell ügyvezető partner, Concorde Aquila Vállalati Pénzügyek

A kockázati és magántőke befektetőkre köztudottan érvényes, hogy még mielőtt egy fillért is fektettek volna a vállalatba már azon gondolkoznak, hogy mikor és hogyan gyűjthetik be befektetésük termését. Az "exit" a tőkeemelések olyan kulcsfontosságú tényezője, melyről az új tulajdonosokkal a befektetés időpontjában meg kell állapodni, ami egyben azt is jelenti, hogy bárki, aki tőkeemelést fontolgat, komolyan el kell hogy gondolkozzon a lehetséges kiszállási módozatokon még mielőtt a potenciális befektetőkkel felvenné a kapcsolatot.


Érdemes talán azzal kezdeni, hogy mik is a Magyarországon tevékenykedő kockázati- és magántőke befektetők tipikus elvárásai: (i) befektetésükre 35-40%-os éves hozam, (ii) exit a befektetést követő 3-5 éven belül, (iii) világos kép az exit mikéntjéről és (iv) befolyás az exit időzítésével kapcsolatos döntésekre, bizonyos esetekben jogot formálva a kiszállás kikényszerítésére is.


Ha tőkét keres és a fenti kitételek teljesen elfogadhatatlannak tűnnek, talán jobb is ha nem olvassa tovább ezt az írást, hanem fogja és inkább egy billegő szék megtámasztására használja. Amennyiben viszont a feltételeket csupán méltánytalannak érzi, gondoljon arra, hogy a kockázati- és magántőke befektetők - érthető módon - nem érdekeltek olyan befektetésben, amelyből nem tudják az exitet a megcélzott időtávon belül biztosítani, bármennyire is vonzó a befektetési lehetőség sok más szempontból. Ebből fakadóan fontos a tőkeemelési folyamat előtt, közben és után is szem előtt tartani, hogy a befektető szinte ugyanúgy törekszik arra, hogy maximalizálja kiszállási esélyeit, mint arra, hogy maximalizálja a befektetésen realizált hozamot.


Az exit a kockázati tőke befektető - és/vagy bármely más befektető, így az eredeti tulajdonosok - számára a következő formák valamelyikét öltheti:

- eladás stratégiai vevőnek,

- tőzsdei bevezetés és nyilvános értékesítés, vagy

- részvények eladása tulajdonostársaknak, beleértve sok esetben a cég felső vezetését is.

A fenti lehetőségek közül a stratégiai befektetőnek történő eladás tekinthető a legvalószínűbb kimenetnek, tekintettel a Budapesti Értéktőzsde jelenlegi gyenge teljesítményére és arra, hogy korábban is csak néhány alkalommal nyújtott intézményi befektetők számára kiszállási lehetőséget, legutóbb 1999-ben a Synergon esetében. Amennyiben tehát nincsen reális esélye annak, hogy a céget egy nemzetközi tőzsdére (pl. NASDAQ, EASDAQ, vagy a Neuer Markt) bevezessék, akkor a befektetőt arról kell meggyőzni, hogy a szakmai befektetőnek történő eladás megvalósítható a tervezett időszakban. A harmadik módozat (menedzsment és/vagy más tulajdonosok részvényvásárlása) nagyon ritkán valósul meg és legjobb esetben is csupán mint lehetséges alternatíva jelenik meg az előző két fő exit opció mellett.


Ezzel vissza is térhetünk Önhöz, a tulajdonoshoz, aki cége fejlesztéséhez tőkét keres. Amennyiben kockázati tőkét von be cégébe, számolnia kell annak valószínűségével - vagy legalább is azzal a távoli eshetőséggel - hogy néhány éven belül el kell adnia a céget egy szakmai befektetőnek, valószínűsíthetően akkori versenytársai egyikének. A tulajdonosmenedzserek többsége erre a gondolatra felszisszen és lázasan elkezd számára üdvösebb kimeneteken gondolkozni. Kár azonban önmagunk megtévesztésével tölteni az időt, hiszen az igazság az, hogy egy szakmai befektetőnek történő eladás soha nem zárható ki a lehetséges kiszállási megoldások közül.


Nem is kell azonban ettől az eshetőségtől megijedni. A stratégiai befektetők általában azért - és nem annak ellenére - vesznek meg egy céget, mert jónak ítélik a cég addigi vezetését és ezáltal az új tulajdonosok inkább abban érdekeltek hogy megtartsák a régi vezetést, mintsemhogy megváljanak tőlük. Mindemellett ennek az alternatívának meg van az a határozott vonzereje, hogy általában a szakmai befektető értékeli legtöbbre a céget, mivel egy jelentős kontroll prémiumot is hozzáad (30-40% is lehet), ami egy tőzsdei kibocsátás esetében nem realizálható. Ezáltal sokkal inkább megvan az Ön lehetősége arra, hogy visszavonuljon és élvezze az életet ha netalán úgy érzi, hogy az eladás után létrejövő nagyobb szervezet tagjaként már nem találja a helyét.


Végezetül néhány szót a szakmai zsargonról. Már a kockázati- és magántőke befektetőkkel folytatott tárgyalások korai szakaszában szembetalálkozhat olyan kifejezésekkel, mint -együttes eladási jog- (tag-along right), -együttes eladási kényszer- (drag-along right), harmadik félre vonatkozó korlátozások -mindenki együtt elad (all-out-together), működési kontroll megszerzése (flipover) és feltételekhez kötött árazás (ratchet), stb. Ha eddig ezeknek a dolgoknak nem szentelt kellő figyelmet, akkor mostantól jobb ha megteszi. Sikeres vállalkozókra jellemző az a fajta hozzáállás, miszerint: Sikeres és tapasztalt üzletemberként én is képes vagyok ezeket a dolgokat kitárgyalni a jogászom segítségével. Lebegjen a szeme előtt azonban az a tény, hogy általában csak egyszer adatik meg a lehetőség, hogy tőkebevonással próbálkozzon. Mivel cége életében egy vitathatatlanul jelentős lépés, ezért ajánlatos elsőre jól csinálni. Mint ahogy szinte az élet minden területére igaz, ebben az esetben is jobban jár, ha maga mellé állít egy tapasztalt szakembert, aki biztosítani tudja, hogy az Ön érdekei a tárgyaláson megfelelően legyenek képviselve, különben lehet, hogy az a bizonyos exit soha nem következik be.


Megjelent: a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület 2002. évkönyvében. Közreadjuk az Egyesület jóváhagyásával.